Látnivalók Rábatótfaluban
Rábatótfalu
Rábatótfalu 3 kilométerre délnyugatra fekszik Szentgotthárd központjától, amelyhez az 1983-as várossá nyilvánításkor csatolták, ezért elveszítette önálló település jellegét. A többi Rába-vidéki faluhoz hasonlóan egy ciszterci majorságból hozták létre szlovén földművesek a 12. század végén, erre 1221-es első írásos említése („Villa Sclavorum”) is utal. A szláv népcsoport jelenlétére utaló „tót” elnevezés ma is szerepel a község magyar nevében.
1664-ben, a szentgotthárdi csata idején a török sereg arcvonala a település szomszédságában, a Rába partján húzódott. Augusztus 1-jén Ahmed Köprülü katonái a falu szélénél átkeltek a folyón, de Montecuccoli seregei véres csatában visszaverték őket. A törökök valójában elterelő hadműveletre készültek, hogy Szakonyfalu alatt felkészülhessenek a tömeges átkelésre és hidat építsenek, de a tervük meghiúsult. A helyi mondavilághoz tartozik, hogy a súlyos vereség után a menekülők egy aranyborjút ástak el a Kozó-dombon. Ennek megtalálására a helyiek még a 19. század közepén is ásták a dombot, de mindhiába.
A 19. és a 20. század fordulóján sokan kivándoroltak a településről Amerikába. Egyesek kisebb vagyon megszerzése után visszatértek, mások adományaikkal támogatták szülőfalujukat. A népességfejlődést erősen befolyásolta Szentgotthárd iparának kiépülése, a környező szlovén falvakból még a II. világháború után is költöztek Rábatótfaluba. A villanyt 1955-ben, a vezetékes vizet 1973-ban vezették be, ennek ellenére a határsáv miatt sokan elvándoroltak.
Szent Flórián-kápolna
Rábatótfalu eredetileg a rábakethelyi plébániához tartozott, 1785-ben viszont átkerült az apátistvánfalvi fárához. A mai kápolna helyén egykor egy harangláb állt, amelyet 1825-ben felújítottak és kicserélték benne a harangot is. A következő évben tűzvész pusztított a faluban, a lakók ezután Szent Flóriánt választották védőszentjüknek. Az 1826-os nagy tűzvészről a településen minden évben május 4-én búcsúval emlékeznek meg.
A tűzoltók védőszentjének emelték 1882 és 1885 között a helyi és a kivándorolt hívek adományaiból az egyhajós, kórussal is rendelkező, homlokzati tornyos kápolnát, amelyben egyszerre akár száz ember is tartózkodhat. Scsavnicsár István apátistvánfalvi plébános egy Szent Flórián-szobrot ajándékozott a kápolnának, amely ma is az 1913-ban elkészült oltár központi helyén áll. Az oltár bal oldali domborműve Szent Ferenc stigmatizációját, míg a jobb oldali Alacoque Szent Margit látomását ábrázolja. Az oltár csúcsát a Szentháromságról készült festmény díszíti.
A kápolna déli oldalán két szlovén feliratos üvegablak Szent Józsefet és Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét jeleníti meg. A máriapócsi kegykép másolata arra utal, hogy a falu kapcsolódott a Mária-út zarándoklataihoz. A kálvária állomásai között egy 1927-ből fennmaradt missziós kereszt látható.
A torony 1962-ben egy szélviharban megrongálódott, ekkor újra kellett építeni. A szembenéző oltárt és a padokat az 1980-as években Németh Ferenc helyi asztalosmester és fia készítette. A kápolnát legutóbb 1996 és 1998 között újították fel teljeskörűen.
A kápolna ma a szentgotthárdi plébániához tartozik.
I. világháborús emlékmű
Az emlékmű a kápolna előtti kis téren áll, nagy részben az Amerikába kivándorolt rábatótfaluiak adományából épült 1923-ban. Kallós Ede alkotásának központi alakja a Fájdalmas Szűzanya, mellette egy sebesült társát támogató katona, valamint egy nő látható két gyermekkel. Vakarcs Kálmán egykori gimnáziumi tanár magyarázata szerint az emlékmű a múlt, a jelen és a jövő eszméjét jelképezi. Középen Hungária fenséges alakja magaslik ki, jobb oldalán pedig egy anya áll, akinek balján gyermeke, mellette pedig a kezében puskát tartó levente tekint dacos arccal a bizonytalan jövőbe.
Temető
A kápolnától meredek úton kaptathatunk fel a falu temetőjéig. Rábatótfalu egykor egyházilag Apátistvánfalvához tartozott, ezért a temetőben felállított sírkövek az ottani szentély irányába néznek. A sírkertbe a főút felől belépve szokatlan módon a síremlékek hátoldalát láthatjuk.
.
Elvándoroltak emlékoszlopa
Az Országos Szlovén Önkormányzat a rábatótfaluihoz hasonlóan minden Rába-vidéki temetőben oszlopot állíttatott „Sterin doma samo vözvonijo/Akikért itthon már csak a harang szól” kétnyelvű felirattal. Mindezt azon magyarországi szlovének emlékére, akik szülőföldjüktől távol nyugszanak. A helyi lakosok mindenszentekkor felkeresik a Rába-vidéki temetőket és a messzeségben elhunyt halottaik lelkéért azok szülőhelyén gyújtanak gyertyát.