Látnivalók
Apátistvánfalván
Apátistvánfalva
Apátistvánfalva dombvidéki település, Szentgotthárdtól 7 kilométerre délre fekszik. Az 1937-es közigazgatási átszervezés során hozzácsatolták Újbalázsfalvát. A község külterületén és belterületén – amely 2002 óta az Őrségi Nemzeti Park része – megtalálhatók az egykori hatalmas erdők foltjai, bennük sok ritka növény- és állatfajjal, köztük számos különleges gomba- és lepkefajtával. Apátistvánfalva legismertebb vízfolyása a településtől délre eredő, az egész községet átszelő Hársas-patak, amely a közeli máriaújfalui víztározót, a Hársas-tavat táplálja.
A települést a történeti források először 1350-ben említik, a 19. század közepéig a szentgotthárdi cisztercita apátsághoz tartozott. A község névadója Harding Szent István angol ciszterci apát, akinek képmása – kezében a templom miniatürizált másával – a falu címerében is szerepel. Szily János püspök kezdeményezésére a szent tiszteletére 1785-ben templomot emeltek a településen, a következő évben pedig megalapították a plébániát, amelynek azonban csak 2001-ig volt saját plébánosa. A templomban tábla őrzi az itt szolgált összes pap és káplán nevét.
A településen működik az Apátistvánfalvi Kétnyelvű Általános Iskola és Óvoda, amelynek jelentős szerepe van a szlovén anyanyelv ápolásában és fejlesztésében. A községben található az egyetlen Rába-vidéki pálinkafőző üzem, de egyházi énekkar és faluszépítő egyesület is tevékenykedik.
Harding Szent István-templom
Apátistvánfalva az angliai származású Harding Szent István cisztercita apátról kapta a nevét. Névnapját, július 16-át az apátistvánfalvi hívők már 1683-tól ünnepelhették. A jelenlegi templomot 1785-ben építették a korábbi kápolna helyén, a kegyhely építését Szily János, az első szombathelyi megyéspüspök kezdeményezte. A következő évben megalapították az apátistvánfalvi plébániát, korábban a település a környező falvakkal együtt – a ma Szentgotthárd részét képező – Rábakethely fárájához tartozott. Egykor az apátistvánfalvi plébánia része volt még Újbalázsfalva, Permise és Orfalu is. Tóth István, az utolsó ottani lelkipásztor 2001-es halála óta a településnek nincs önálló plébánosa. 2007 augusztusától dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök Apátistvánfalvát a felsőszölnöki plébániához kötötte, ez a szabályozás máig érvényes.
A késő barokk stílusú római katolikus templom főoltára feletti képen látható, ahogy a védőszent a Szűzanyától átveszi fehér skapuláréját (a szerzetesi öltözet felett viselt ruhadarabot). A mellékoltárokat Mária mennybemenetelének és Szent Mártonnak szentelték. A templom egyenként kétméteres vastagságú oldalfalain sorakozik a keresztút tizennégy állomása, az olajfestmények sora a kórus alatt kezdődik. 1887-ben festették őket Grazban, a feliratokat Rába-vidéki szlovén nyelvjárásban írták alájuk.
Az első világháború alatt a 37 méter magas toronyból kihajították a harangokat, hogy ágyúba öntsék őket. Amikor földet értek, állítólag úgy megkondultak, hogy a környező házak falai megremegtek. 1923-ban szentelték fel az új, 650 kilogrammos harangot, amelyet fémhiány miatt a második világháború során szintén elszállítottak.
2005-ben dr. Jožef Smej maribori segédpüspök jelenlétében a bal oldali mellékhajóban emléktáblát avattak az 1785 és 2001 között itt szolgált plébánosok és káplánok neveivel. Ezek között a lelkipásztorok között többen voltak a szlovéntól eltérő nemzetiségűek, sokan mégis elsajátították az itteni szlovén nyelvjárást és miséztek is ezen a nyelven. Így tett a horvát származású Markovics Lajos is, aki 1981-es haláláig szlovén nyelven szolgálta apátistvánfalvi híveit. 2018-ban emléktáblát állítottak neki a templomban.
Szlovén nyelvű szentmisét itt havonta egyszer mondanak, a szlovén ima azonban a magyar nyelvű miséken is jelen van. 2007-ben az orgona betöltötte századik évét, akkor fel is újították. A liturgiát 2010 óta állandó templomi kórus kíséri.
A templom előtt hatalmas koronájú hársfák állnak, amelyek a helynek különleges hangulatot kölcsönöznek.
Temetői emlékfal
Közvetlenül a Harding Szent István-templom mellett terül el az apátistvánfalvi temető, ahová kezdetben a helyi lakosok mellett az újbalázsfalviak, az orfaluiak és a permiseiek temetkeztek, a Permisével történő egyesülés óta pedig a Ritkaházán elhunytak is itt lelnek örök nyugalomra. A temetőben egy 12 méter hosszú és 2 méter magas falba a 19. és 20. századból származó 12 sírkövet és néhány fémkorpuszt építettek be. A síremlékeken a feliratok archaikus szlovén nyelvjárásban olvashatók, a restaurátor arany betűkkel emelte ki őket.
Az emlékfalat 2020 szeptemberében áldotta meg dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök. A látogatónak lehetősége nyílik felidézni mindazokat, akikről név szerint már nem emlékezik meg senki.
Világháborús emlékmű
A kőből készült emlékművet 1925-ben állították, a felső részén Árpád fejedelem szobra, Kallós Ede munkája látható. A talapzatán egy első világháborús katona áll egy fiúval és elesett bajtársával. A domborművön Apátistvánfalva, Permise, Orfalu és Újbalázsfalva a két világháborúban elesett hősi halottainak neve szerepel. Érdekességként megemlítendő, hogy a két világháború között leventék puskával lelőtték az Árpád fejedelem sisakján lévő tollat, ezért azt újból ki kellett faragni.
Határőr Emlékhely
Az egykori laktanyában, az emlékhely állandó kiállításán betekintést nyerhetünk a 2006-ig itt szolgált határőrök mindennapjaiba. A belépést követően megtekinthetünk egy ügyeleti szobát egészében fennmaradt telefonközponttal, valamint egyenruhákat és fegyvereket is. A múzeumban az 1970-es és 1980-as évekre jellemző tárgyak várnak minket: őrbundák, csizmák, kulacsok, járőrtáskák, vegyvédelmi felszerelés és még sok minden más.
A „vasfüggöny” legszigorúbb időszakából származik egy különleges „lábbeli”, amelynek segítségével a határőrséget szerették volna megtéveszteni: ezek cipőre csatolható szarvaslábak, amelyekkel hamis állati lábnyomokat hagytak. A másik nem mindennapi kiállítási tárgy a díszes füzet, amelybe a törvénytelen határsértőket feljelentő vagy azokat elfogni segítő helyi lakosok nevét jegyezték fel.
A múzeum belseje után érdemes körülnézni az udvaron is, ahol többek között egy Lada Niva típusú terepjáró, egy határkő, egy határőrfülke, továbbá egy rövidebb szakasznyi elgereblyézett nyomsáv és szögesdrót kerítés is vár minket. Megtekinthetjük az eredeti hegyeshalmi határsorompót és azt a kétéltű járművet is, amellyel a Fertő-tavon és körülötte járőröztek.
Hársas-tó
A Máriaújfaluba vezető út mentén az 1980-as évek végén víztározót hoztak létre a rendszeres árvizek kivédésére, ott várja a sétálni, fürdeni vagy horgászni vágyókat. A mesterséges tavat a Hársas-patak táplálja, amely Apátistvánfalva tágabb környezetében ered. Állóvízként a tó a legkülönfélébb vízi és vízparti állat-, valamint növényfajok gazdag élőhelye. A patakban eredetileg pisztrángok éltek, amelyek egykor átköltöztek a tóba, a 21. század elejére azonban kiszorították őket a csukák. Más halfajok (ponty, keszegfélék, harcsa, süllő) rendszeres telepítéséről gondoskodnak.
Elárasztott völgyről lévén szó, a tó alakja hosszúkás. Kerülete közel 2,1 kilométer, a legnagyobb mélysége eléri a 7 métert. Déli oldalán, a patak torkolatához közel, valamint a strandnál a víz sekélyebb. A tó fenekének kétharmadát máig sem rendezték, ezért az egykori fák tuskói néhol még ma is a vízben állnak.
A tó körül kijelölték a Hársas-tó tanösvényt, amely másfél kilométer hosszú és nyolc állomáson mutatja be az Őrség és a Rába-vidék természeti és épített örökségét.
Rába-vidéki Keresztút
2023 nagyszombatja előtt két héttel szentelték fel a Rába-vidéki Keresztutat, a mise főcelebránsa dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök volt. Az egyes stációkat a helyszínen áldották meg, az út ma 14 állomásával és 33 kilométeres hosszával az összes hazai szlovének lakta települést érinti. Minden faluban két-két stáció várja a hívőket és a nem hívőket is, az egyiknél a kereszt mellett egy imádkozó, illetve gondolkodó pad is áll.
A kálvária első állomása az apátistvánfalvi templom közelében áll, az út a továbbiakban Orfalun, Permisén, Ritkaházán, Felsőszölnökön, Alsószölnökön, Szakonyfalun, Rábatótfalun és Szentgotthárdon keresztül vezet vissza Apátistvánfalvára.
A keresztút tehát egyben körút is, körülbelül nyolc óra alatt lehet bejárni. Ha azonban valaki nem szeretne egy nap alatt ennyit gyalogolni, a lelki töltettel bíró gyalogtúrát rövidebb szakaszokra is feloszthatja.
Önkéntes Tűzoltó Emlékhely
Az egykori újbalázsfalvi buszvárót sokáig nem használták és állapota leromlott, ezért 2020-ban tűzoltó emlékhellyé alakították át. A nagyobbik helyiségében állandó tűzoltó kiállítást alakítottak ki, amelyen dokumentumok, fényképek és okmányok láthatók, több közülük a 20. század közepéről. Elhozták ide továbbá a régi újbalázsfalvi és apátistvánfalvi tűzoltószertárak felszerelését, többek között a Szent Flórián-zászlót, egy kocsit, egy szivattyút, egy szirénát, több egyenruhát és csöveket. Ezek részben még ma is működőképesek. A létesítmény emellett kerékpáros pihenőként is szolgál, Apátistvánfalvát ugyanis egyre több turista keresi fel két keréken.
A településen jelenleg nincs önkéntes tűzoltó egylet.
